Mit tegyünk, ha lezuhantak a banki kamatok? Megéri tőzsdézni?
Leestek a banki kamatok. Jó lenne valami, ami többet hoz 4-5 százaléknál? Vegyek részvényt, nyissak brókerszámlát, szálljak be egy kínai alapba? No de kinek éri meg egyáltalán tőzsdézni? Dolgozatunkban utóbbi kérdésre keressük a választ.
Az elmúlt hónapokban húszéves mélypontra estek a magyar banki kamatok, aminek következtében egyre több megtakarítóban merül föl a kérdés: vajon hogyan lehetne az éves 4-5 százalékos nettó banki kamatnál magasabb hozamot elérni? A szinte magától értetődő válasz – azaz hogy bele kell vágni a tőzsdézésbe – azonban számos további kérdést fölvet, a továbbiakban ezeket vesszük górcső alá.
Csak olyan pénzt vigyünk a tőzsdére…
Szakemberek szerint a „Kinek éri meg tőzsdézni?” kérdésre az első számú válasz az, hogy annak, akinek több évig nélkülözhető, szabad pénze van, olyan, melynek esetleges elvesztése nem sodorja veszélybe a mindennapi megélhetést. Ez a válasz elsőre talán kissé riasztónak tűnik, hiszen ki szeret a bukás lehetőségének tudatában belevágni bármibe is.
A magyarázat pszichológiai jellegű. Ha ugyanis olyan pénzzel vágunk bele a tőzsdézésbe, mely esetleg jövő hónapban, vagy néhány hét múlva egy lakásvásárlásra, egy tandíjrészletre vagy ne adj' Isten egy fontos műtétre kell majd, akkor a pénz elvesztése miatt érzett túlzott aggodalom miatt egészen biztosan rossz befektetési döntéseket fogunk hozni. Objektív befektetési döntést csak és kizárólag olyan pénzzel a kézben lehet hozni, melyre belátható időn belül nem lesz égető szükség.
Annak éri meg tőzsdézni, akinek legalább egymillió forintja van rá
Pontos összeget itt nem lehet megadni, nagyságrendileg azonban egymillió forint lehet az a minimális összeg, mellyel egy kedvező díjakat kínáló internetes brókercégnél el lehet kezdeni a tőzsdei kereskedést. Az ennél szerényebb kezdőtőke esetén a jutalékok arányaiban olyan magasak, hogy az árfolyamnyereség jelentős részét elviszik. Mindez fokozottabban igaz akkor, ha a befektető egy portfóliót alakít ki, azaz több részvényt vásárol.
A tőzsdén nem a 20 éveseké a világ
Az előző két gondolathoz kapcsolódóan szakemberek rámutatnak, hogy a tőzsdei társadalom „derékhadát” a 30-50 év közöttiek adják, az embernek ugyanis egy sikeres lakásvásárlást követően ekkorra lesz megfelelő összegű szabad pénze.
Az életkor múlásával természetes folyamat, hogy az ember kockázatvállalási hajlandósága csökken. Éppen ezért minél fiatalabb a megtakarító, annál bátrabban belevághat a tőzsdézésbe, ha ugyanis nem válnak be a számításai, akkor is bőven lesz még ideje, hogy bármi másba belefogjon. Az ideális az, ha már van állandó jövedelme, azaz dolgozik, de szigorúan tanulási szándékkal egy néhány százezres befektetéssel a főiskolai hallgatóknak is érdemes belefogni.
Vállalkozó kedv és önállóságra való hajlam
Akiben ez a két tulajdonság nincs meg, annak minden bizonnyal kényelmesebb, nyugodtabb, és kifizetődőbb maradni a hagyományos befektetési formáknál. A magasabb hozamokkal kecsegtető tőzsdei befektetések nemcsak hogy komoly kockázatot rejtenek, de jó néhány hírböngészéssel és elemzéssel töltött órát is elvisznek a szabadidőből. Éppen ezért annak éri meg tőzsdézni, aki nem sajnálja az idejét és az energiáját, továbbá szereti az önállóságot és a kihívásokat.
Ami a ráfordított időt illeti…
Annak éri meg belevágni a tőzsdézésbe, aki a tanulási fázis elején nem sajnálja az idejét jó néhány szakmai könyv és elemzés elolvasására. Ha az elméleti tudást sikerült megszerezni, akkor jöhet a gyakorlati ismeretek megszerzése, ami szakemberek szerint legalább 3, de inkább 4-5 év. Ennyi idő alatt jó eséllyel mindenféle piacon kipróbálhatja magát a befektető, lesznek bika- és medvepiaci fázisok, recesszió, és mindenféle vállalati hír.
Aki ennyi időt hajlandó ráfordítani, továbbá képes tanulni a saját hibáiból – amiből jó néhány lesz, ez egészen biztos -, annak vitán felül megéri belefogni a tőzsdézésbe, hisz egy kis szerencsével a banki kamatokat meghaladó mértékű hozam lehet a jutalma.
Annak éri meg tőzsdézni, aki…
Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy a tőzsdézéshez sem különösebb tehetség, sem pedig átlagot meghaladó intelligencia nem szükséges. Ha valaki elsajátítja az elméleti hátteret, kialakít egy alkatához illő részletes stratégiát, melyben a beszállásra, a kiszállásra, a részvényválasztásra (azaz a kereskedés minden részletére) egyértelmű szabályokat alkot, akkor a szükséges gyakorlati tapasztalat megszerzésével és kellő kitartással sikeres kereskedővé válhat…
Hozzászólások (0)