cikk nyomtatása
küldés levélben
A világgazdaság egyértelműen a fellendülés ciklusába lépett, ami ugyanakkor a „szokásosnál lassabb” talpra állást hozhat. A feltörekvő országok, és azon belül is Kína élen áll a folyamatban. A Merrill Lynch elemzői szerint Kína a versenytársakkal fizetteti meg a gazdaságélénkítés költségeinek egy részét.
A világgazdaságban a talpra állás jelei már nemcsak a bizalmi és a beszerzési indexekben, hanem a reálgazdasági mutatókban is világosan látszanak. A szeptember/októberi ipari termelési adatok például Kínában és Indiában 16 és 9 százalékos év/év alapú növekedésről szólnak, az eurózónában kiadott legfrissebb statisztika pedig zsinórban ötödik hónapban jelzi az ipar bővülését.
Már a felívelés ciklusában vagyunk
A Merrill Lynch elemzői hangsúlyozzák, hogy a talpra állás ciklusa egyértelműen elkezdődött, ami rácáfol azokra a korábban népszerűvé vált forgatókönyvekre, miszerint a jelenlegi recesszió „más” lesz. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy a gazdaságok ciklusokban mozognak, így a pusztító recesszió után szükségszerűen egy fölívelő szakasznak kell következnie. Ennek a világos jeleit láthatjuk most is a javuló makroadatokban. A Merrill szerint rossz hír a jó mellé, hogy a pénzügyi rendszerben esett jelentős károk miatt a talpra állás a szokásosnál lassabb lehet majd.
Emellett az elemzők hangsúlyozzák, hogy a különböző országokban az ipari termelések visszaesése, illetve a fölpattanás mértéke között szoros összefüggés figyelhető meg, azaz nagyobb ipari összeomlást élénkebb feltámadás követett. A Merrill számításai szerint a vizsgált országokban átlagosan 19,0 százalékos visszaesés volt megfigyelhető az ipari termelésben a csúcs és a mélypont között, míg a mélypont utáni fellendülésen átlagosan 10,3 százalékos volt az ipari aktivitás erősödése.
Az ipari termelés talpra állása az egyes országokban
|
Vízszintes tengely: visszaesés mértéke a csúcsról; Függőleges tengely : fellendülés mértéke a mélypontról 2009 októberig Forrás: Merrill Lynch
|
A fönti ábrán a korreláció mértékét a piros vonal mutatja. Szembetűnő, hogy a vonal alatt többnyire fejlett, míg fölötte feltörekvő országok kaptak helyet. Eszerint a feltörekvő országok az ipar újjáépülésekor látványosan felülteljesítették a fejlődőket, amely folyamat egyébiránt a Merrill Lynch szerint a következő hónapokban is kitart majd.
Harmadik következtetésként a kínai gazdaság remek teljesítménye adódik. Amellett, hogy a kínai ipari termelés a válság mélypontján is csupán egy minimális mínuszt mutatott a csúcshoz képest, a mélypont utáni időszakban 2009 októberéig már közel 20 százalékos bővülést produkált.
Kína: gazdaságélénkítésből aranyérem
A Merrill Lynch szerint a kínai gazdaság a közeljövőben is kiemelkedhet a világgazdaságból, ami elsősorban a rendkívül agresszív és hatékony válságkezeléssel indokolható. Először is a GDP arányában a kínaiak állították össze az egyik legnagyobb fiskális gazdaságösztönző csomagot.
Másodsorban, a kínai kormányzat központilag igyekszik szabályozni a bankrendszert, a válság legnehezebb időszakában nemes egyszerűséggel „megkérték” az ország vezető bankjait, hogy legyenek szívesek olcsó hitellel segíteni a vállalatok talpra állását. Az adóskockázatok figyelmen kívül hagyása miatt a nemzetközi pénzügyi szervezetek elemzései már lufifújást emlegettek a világ harmadik legnagyobb gazdaságában.
A stimulus harmadik elemeként a kínai jüan árfolyamát ahhoz a devizához kötötték – az amerikai dollárhoz -, melynek jegybankja a világ leglazább monetáris politikáját követte a válság alatt. A Fed a 0 százalék közelébe levitt kamatokkal és a százmilliárdos likviditásfröccsökkel fokozatosan leértékelte a dollárt, ami a hozzá kötött jüant is magával húzta, jelentős versenyelőnyhöz juttatva ezzel Kínát a legnagyobb gazdasági versenytársakkal, elsősorban az eurózónával szemben.
Kína már átesett a ló túlsó oldalára?
A kínaiak olyannyira belejöttek a gazdaságélénkítésbe, hogy már átestek a ló túlsó oldalára – vallják a Merrill elemzői. A jelen helyzetben, ha egészen kisarkítva nézzük a tényeket, akkor arról van szó, hogy Kína a „túlstimulált” gazdaságpolitikájának költségeit a versenytársaira hárítja át. Ez a folyamat, azaz hogy Kína nem engedi felértékelődni a jüant, az infláció felpörgéséhez fog vezetni, ami végső soron a monetáris politika szigorítására fogja kényszeríteni a döntéshozókat. A jegybank kénytelen lesz majd felértékelni a jüant, ami megszűnteti a kínai gazdaság előnyét a versenytársakkal szemben, helyreállítva ezzel az egyensúlyt a világgazdaságban.
Addig azonban még jó néhány hónapnak el kell telnie, ebben az időszakban pedig a kínai gazdaság továbbra is szikrázó GDP és ipari adatokkal lepheti majd meg a befektetőket…
